Oszd meg!

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez

Közösség

Belépés

E-mail cím:
Jelszó:

Zenei stílusok

A capella: a klasszikus zenei terminológiából átvett fogalom, amely kisérőhangszer nélküli éneklésre vonatkozik. Az a capella a popban előszőr a "Doo-Wop" előadók megjelenésével vált ismertté. Napjainkban kiváló képviselője a King's Singers vagy itthon a Cotton Club Singers. "Tátika" együttesek gyakorta próbálják a capella bizonyítani az énektudásukat.

Acid House: Egy, a Chicago-House-on alapuló stílus. A nyolcvanas évek közepén jött létre basszus és dob alapokon, TR 808 komputer közreműködésével.

Acid Jazz: Inkább marketing, mint zenei fogalom, amely mögött nem húzódik meg jól körülírható zenei irány. 1987 táján került az elnevezés forgalomba, amikor minden acidként volt ismert, így a dzsessz is. Acid House néven később a londoni funk-jazz előadókat emlegették. Korai képviselői: Incognito vagy K-Creative.

Acid Rock: 1966-67-ben a flower-power idején, az akkori garázs-rock zenekarok gyűjtőneve, amely utalt a zenével párhuzamosan terjedő, kábítószerekhez kapcsolódó szubkulturára is. A psychedelikus rocktól abban különbözik, hogy képviselői kevesebb hangsúlyt helyeztek a produkció "eladására", stilizálására. Az acid-hatások ezzel szemben a hangszeresek játékában - például a se vége, se hossza gitárszólókban - nyilvánultak meg. Ismert képviselője volt a Grateful Dead.

Ambient: Brian Eno műhelyének egyik találmánya. Hasonlóképpen elvarázsolt, mint a new age, de sokkal intellektuálisabb tartalmakkal.

Ambient House: Hasonló az előbbihez, de nem a koncerttermekben és stúdiókban, hanem a klubokban. A DJ-k kissé visszavesznek a tempóból, s máris szól az ambient house.. A pophoz szokott füleknek azonban ez a zene is úgy hangzik, mint egy Kalacsnyikov-sorozat.

Bluegrass: egyfajta country stílus kifinomult banjo- és gitártechnikával, melynek játéka közben a zenész finom körmeit páncélszerű acélkarmok védik. Például: Bill Monroe és The Scruggs.

Boogie: rock - ritmus, amely a 40-es évek jazz-zongora-stílusából, a boogie-woogie-ból (ahol a jobb kéz blues figurákat játszik, míg a bal szabályos ritmusról gondoskodik) származtatható. A gitárosok a "Boogie" szó hallatán egyből Lynyrd Skynyrd- ill. ZZ Top-ritmusokra gondolnak.

Chill Out: egy kis lazítás a táncparketten: a ritmus szinte megállásig csökken, hogy a táncoló közönség az Ambient House és más lassú ütemek alatt kifújhassa magát. Szükség esetén párnák kerülnek a földre.

Cock Rock: nyers rock, többé-kevésbé nyálas szövegekkel. Nem a tyúkokról, hanem a kakasokról szól. Mint például a régi Aerosmith.

Coctail Jazz: Az, ami az amerikai hotelekben koccintás és szökőkút-csobogás között hallható. Vagy langusztaevés közben. Nem túl tolakodó, de általában jó jazz-zongoristák játsszák, akiknek pénzre van szükségük, és akik utána otthon Living Colourt és Helmetet hallgatnak.

Cowpunk: a country és a punk keveréke. Állítólag a londoni Camden Town metrómegállóból származik.

Cyberpunk: San Franciscóból származó számítógép-szubkultúra, melynek kedvenc zenészei Macintoshokon komponálnak, power-vitamin italokon élnek és napi 23 órát a "virtuális valóságban" töltenek, ahol a lézer és egy fűnyíró keverékéből hozzák létre a hangzásvilágukat. Úttörői: Frontline Assembly, Coil. Billy Idolnak viszont kb. annyi köze van a Cyberpunkhoz, mint a Borussia Mönchengladbachnak a világbajnokság végkifejletéhez.

Death Metal: sötét Heavy Metal stílus. Floridai eredetű - az Egyesült Államok nyugdíjas-paradicsoma. Egyik jelentős képviselőjük egyik sora így hangzik: "The End The End The End" - mindez természetesen ordítva.

Deep House: a House x-edik variációja. Semmitmondó szövegek, soul-os, gospelszerű ének és egy újra meg újra fölcsendülő zongora-futam.

Disco: a 70-es évek közkedvelt lüktető ritmusú zenei stílusa. Előnye az volt, hogy többé senki sem figyelt az énekre, így kevésbé elismert tehetségek is egy csapásra szupersztárokká nőhették ki magukat - még ha annak árán is (lásd a takarítónő Donna Summert), hogy a mikrofon előtt kellett önkielégítést végezniük.

Dub: a 70-es évek elején, Lee "Scatch" Perry által kifejlesztett reggae forma, melyből hiányzik az ének, hogy helyet biztosítson egy hatalmas iramban kattogó kenyérpirítónak.

Electro: a hip-hop egy eléggé letűnt formája a 80-as évekből, melyben a beatbox és a szintetizátor dominált. Például: Afrika Bambaata.

Freestyle: hip-hop körökben megkülönböztető elnevezés. Előre megírt szövegek nélküli éneklést jelent; tehát improvizációt. A legtöbben meg sem mernek vele próbálkozni, ami talán jobb is. Az igazi hip-hopperek szerint az igazi hip-hopperek pedig csak freestyle-ban nyomják.

Funk: a feketék szlengjén angolul azt az izzadságszagot jelenti, amely szex közben érezhető. Az 50-es években egy jazz-formára értették; a 60-as években pedig a James Brown-féle, basszus-hangsúlyos, fekete dance-music elnevezése lett.

Gangsta-Rap: rap fajta, melynek szövegei bűnözők és rendőrgyilkosságok körül forognak. Ezért aztán hihetetlenül népszerű. Úttörője: Ice Cube.